Vízmérő – Mit tettek eddig, és mit nem, az ügy megoldásáért?

Avagy közös lónak túros a háta!

Ahogyan az előző írásból kiderült sikerült az önkormányzat embereinek egy mostanáig fennálló problémát okozniuk, a lakókkal fizettetve meg a tévedésük árát. Mert a szándékosságot nem is merjük feltételezni. A lakások eladásával sikerült lepasszolni a problémát, miután belevették a társasházak alapító okiratába ezt: ”A csatorna-, víz-, gáz gerincvezeték (amely kettőnél több társasházat szolgál) karbantartási és felújítási költségei az összes kiszolgált épületnek a tulajdonosait terheli az alábbi arányban:”.

Aranyos a megfogalmazás: „amely kettőnél több társasházat szolgál”. Ennyi energiával összefoghatunk és működtethetjük egész Budapest víz és csatorna hálózatát, hiszen kettőnél több társasházat köt össze!

Figyelmen kívül hagyták az olyan fogalmakat, mint szolgáltatási pont[1], ivóvíz – szennyvíz bekötővezeték[2]. Ezek a friss hivatkozások, de a fogalmak meghatározása az akkor aktuális rendeletben is megtalálhatóak voltak[3].Lásd itt. Mindezekből az derül ki, hogy mint magánember semmi keresnivalóm az ingatlanom határán kívül.

De ha már átadták a tulajdonosoknak az irányítást gyorsan kreáltak hozzá egy „Közmű bizottságot”, amelynek a tagjait a közös képviselőnek kellet delegálnia társasházanként.

Egyre többen vannak, akik tudnak a problémáról, lássuk mit tettek az évek folyamán. A közmű bizottságnak évente legalább kétszer kellett volna üléseznie, hogy döntsön az üzemeltetés költségeiről, a hálózat javításáról stb.

Ahány társasház volt a főmérő mögött lévő hálózaton, annyi emberből állt ez a bizottság. Önök emlékeznek olyan esetre, amikor beszámoltak a problémákról és megoldást javasoltak?

A mi tömbünkben,(Táblás köz) már 2004-ben elindult egy peres eljárás nemfizetés miatt a Fővárosi Csatornázási Művek és a társasházak között. A vitatott összeg 853 548 Ft volt! Természetesen a társasházak elveszítették a pert, végül fizethettek. Nem ártott volna ügyvéddel konzultálni.

A rendelkezésemre álló információk és iratok alapján a következő próbálkozás egy 2011. november 28-án kelt levél, amelyet a helyileg illetékes önkormányzati képviselőnek és a kerület polgármesterének címeztek. Az akkor a telep nagy részét, ha nem az egészét képviselő két közös képviselő írta alá.

Idézem: ”Mind ez az állapot attól jött létre, hogy két társasház közötti részen (szolgalmi út) az Önkormányzat tulajdona külön Hrsz. alapján, és az alatta húzódó közművezetékek a mai napig a társasházakat terheli.”Magyarázza meg valaki ezt a mondatot, mert nekem évek óta nem sikerült értelmeznem. Hol vannak a törvényi hivatkozások, érvek?

A válasz hasonló volt, az alapító okiratra hivatkozva azt írták,hogy ez a tulajdonosok problémája. Idézem: „A helyzet a többemeletes zárt beépítésű épületek központi ejtő és nyomóvezetékeinek tulajdonjogához hasonló, jóllehet az Önök esetében ezek a vezetékek nem az épületen belül vannak,azonban a tulajdonjogot a főmérők helyzete határozza meg.”

Egy dolgot nem vettek figyelembe, hogy itt különálló társasházakról van szó külön helyrajzi számmal! Még véletlenül sem hasonlítható össze egy emeletes házzal!

Erre mondják, hogy vak vezet világtalant. Rosszul adták elő a helyzetet a levélben, és a válasz alapján nem jött ki senki a helyszínre, hogy megvizsgálja a helyzetet. Ha mégis, jól benézte.

Annak ellenére, hogy a hatalmas különbség a főmérőn mért és a lakók által diktált mellékmérők állása között továbbra is évről évre megjelent, nem sok intézkedés történt a helyzet tisztázásának az érdekében, úgy a közmű bizottság, mint a közös képviselők részéről. A társasházunkban pl. azt sem tudták, hogy ki a bizottsági tag. Egyszerűen a közös képviselők szétosztották a különbözetet a lakók között.

 Mit lehetett volna tenni? Feltárni a különbség okait, amelyek többfélék lehetnek

– Pontatlan adatszolgáltatás – nem ritka, hogy a mellékvízmérők leolvasásakor pontatlan vagy téves adatot írnak ki ajtajukra a lakók. Ez – akárcsak a vízmérők nem azonos időpontban történő leolvasása – hatással lehet az adott elszámolási időszakban a főmérő és a mellékvízmérők által mért értékek között keletkező különbségre. Nem jelentik be a valós fogyasztást.

– Műszaki: szivárgás, csepegő csapok, amely által okozott vízelfolyást a mellékmérő nem érzékeli, de a főmérő igen. A csőtörések 90%-a nem jelenik meg a felszínen! Egy 1 mm-es repedés esetén akár 2 m3 víz is elfolydogálhat egy hónap alatt!  A mellékmérő is elromolhat. Nem szabályos szerelés.

Bármi is az oka a különbségnek, fel kell tárni és el kell hárítani a hibát, legyen az műszaki vagy elszámolási.

Mindenkinek kötelessége beengedni a fogyasztásmérőt leolvasó személyt [4], nem tagadhatja meg az ellenőrzést[5], de ha mégis, akkor szerződésszegést követ el[6]. Ha elő is fordul olyan, hogy valaki megpróbál trükközni, az így is fizetni fog, mert közös költséget fizetnie kell, de a tisztességesen fizető szomszédokkal szemben tisztességtelen az eljárás, ha valaki nem a valós fogyasztást vallja be.

Szigorúbb elszámolás a közös képviselő közreműködésével, legalább évente ellenőrizni a mérőállásokat, ez alól senki sem bújhat ki, mindenkinek kötelessége közreműködni [7].

A közgyűlés hozhat olyan határozatot, hogy amennyiben valaki mindig nullás vízfogyasztást diktál be, vagy nem járul hozzá a mérő ellenőrzéséhez és életvitelszerűen tartózkodnak a lakásban átalánydíjat köteles fizetni, míg nem ellenőrizhető a valós fogyasztás.

Ezek a minimális intézkedések, amelyeket foganatosítani kellett volna a költségek mérséklésének az érdekében.

Továbbá nem feladni az önkormányzattal végzett egyeztetést. Ugyanis lehet eredményt elérni, csak megfelelően kell előadni a problémát. Ahogyan a Táblás köz esetében történt. Ott sikerült elérni, hogy az illetékesek intézkedjenek és kiépítsék a megfelelő vízbekötést. Amit meg kellett volna tenni évekkel ezelőtt megkímélve a lakókat a milliós költségektől.

Röviden a Táblás köz megoldása

2013 tavaszán megkérdeztük az akkori közös képviselőnket mivel magyarázza az irreális közös vízdíjat és a közvilágítás üzemeltetését. A válasz: így van ez több éve, nem lehet mit tenni, már próbálkoztak a megoldással, de eredménytelenül. Konzultáltam ügyvéddel, tervezővel, és kiderült, hogy a helyzet mégsem olyan reménytelen csak megfelelően meg kell indokolni a keresetet és a valóban illetékesekhez kell fordulni.

Ennek az egyeztetésnek az eredménye a nyílt levél amelyet eljuttattunk a Táblás köz lakóihoz 2014 januárban. Menet közben kiderült pár érdekesség a közvilágításról is, de ez egy másik írás témája lesz.

Mivel a vízműveknél nem voltak túl segítőkészek a közös képviselő segítségével felvettük a kapcsolatot egy országgyűlési képviselővel, hogy segítsen eljuttatni a levelet az illetékesekhez. Segítségének az eredménye ez a válaszlevél amelyben le van írva az, amit addig nem hitt el senki sem nekünk, kezdve a közös képviselőnktől egészen az önkormányzat vagyonkezelés irodájának az alkalmazottjáig bezárólag. És megcáfolta azokat az érveket, amelyeket a polgármesteri hivatal elutasító válaszában használtak, és amire alapozták a társasházak alapító okiratában hozott intézkedéseket.

Kimondták azt, hogy:”Ingatlanok megosztása esetén az új állapotnak megfelelő bekötések megépítéséről, illetőleg megszüntetéséről, az ezzel járó költségek viselése mellett, a telekalakítás kezdeményezőjének kell gondoskodnia.” A mi esetünkben ki volt a telekmegosztás kezdeményezője és tulajdonosa? Ferencváros önkormányzata!

Nagyon megörvendtem ennek a levélnek, mert addig nem tapasztaltam túl sok megértést az önkormányzat részéről. Már ezelőtt kértem időpontot, hogy beszélhessek a polgármesterrel, de elutasították azzal az indokkal, hogy bonyolult az ügy és fel kell, készüljenek. Ezt annak ellenére mondták, hogy az egyeztetés folyamán, ami a Vagyonkezelési, Városüzemeltetési és Felújítási irodával már ezelőtt zajlott, kiderült, hogy mindenki tisztában van a telepen lévő helyzettel. Először azzal próbálkoztak lerázni, hogy nincs pénz és különben is ez egy régi ügy. Kérdem én, ha a belső területek rehabilitására több milliárdot költenek, akkor a mi telepünk miért marad ki a fejlesztésekből? Arról nem is beszélve, hogy ez nem szívesség, hanem törvény írja elő a telekmegosztó kezdeményezőjének a kötelezettségeket.

Először csak a hálózaton lévő esetleges szivárgási hely meghatározásának a költségét vállalták.

Mivel úgy éreztem,hogy ez nem a probléma teljes megoldása elkezdtünk aláírásokat gyűjteni a Táblás köz lakóitól, hogy támogassák ezt a petíciót, amit a polgármesternek adunk majd át.

Vízmérő a Táblás köz társasházainak, hurrá, és a többiek?

Amikor a részönkormányzatnál volt fogadóórája átadtuk. Úgy tűnt, hogy célba értünk, mert az év folyamán kiépítették a Táblás köz társasházainak a saját bekötővezetéket, vízmérővel, ahogy kell. 2014 decemberében megköthettük a szerződést a szolgáltatókkal.

Azért írtam feljebb “úgy tűnt, hogy célba értünk”, mert sajnos ez a tendencia nem folytatódott és a telepen lévő többi társasház a mai napig küszködik a problémával. Érthetetlen, hogy amikor az illetékeseknek világossá vált a helyzet, és most amikor a rezsicsökkentéstől hangos az ország miért nem veszik le az emberek válláról a terhet, amelyet az ő felelőtlenségük tett rá? Miért vállalják át inkább a MÁV hibájának a költségét és az idei költségvetésben miért a MÁV telep vízhálózatának a kiépítését vállalták? Lásd itt[8] a költségvetésben. Hiszen ott a MÁV volt a tulajdonos és ők is adták el a telep lakásait legalábbis ezt írják itt[9].

Ugyanilyen probléma a közvilágítás üzemeltetése a telepen, de ez egy másik írásom témája lesz hamarosan.


 

[1] 58/2013(II.27)Korm. rendelet 1.§ 37.a,b
[2] 2011 CCIX törv.2.§ 11,18
[3] 38/1995(IV.5) Korm.rendelet 2.§ 28 (a,b),9,22
[4] 58/2013 Kormány rendelet 61 § 8
[5] 58/2013 Kormány rendelet 68 § 6
[6] 58/2013 Kormány rendelet 70 § 2/e
[7] 2003 évi CXXXIII törvény a társasházakról  20 § 1/b
[8] 5.melléklet 5039 sorszámú tétel
[9] lásd 203. oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük